Hamburg története

A város képét a vizek uralják, életének meghatározója pedig a kikötő, Németországban az első és az egész világon az egyik legnagyobb.

A város története a IX. századig nyúlik vissza. Az Alster és az Elba folyók torkolatánál Nagy Károly 811-ben templomot, később Jámbor Lajos a Hammaburg nevű erődítményt alapította. Nem sokkal ezután létrejött a Hamburg püspökség.

A középkori Hamburg Hugo Vogel festményén

A várossá válás időpontjának 1189. május 7-ét tartják (ekkor ünneplik minden évben a Tenger Napját), a hagyományok szerint ezen a napon adott Barbarossa Frigyes császár kereskedelmi, vám és hajózási előjogokat a városnak. Ettől kezdve dinamikusan gyors növe­kedésnek indult e hajós és kereskedő település, és hírneves kikötővé lett. A XIV. században szövetségre lép a Hanza-szövetséggel.

1510-ben birodalmi várossá lépett elő, ami politikai előjogokkal járt, majd csatlakozott a reformációhoz. Az első tengeri biztosítási szerződést 1590-ben a hamburgiak kötötték. A várost a XVII. században már egész Németország áruraktárának és csomagolóházának nevezték, és jelentős mértékben máig is az maradt. A korhoz mért óriási védőművei (az Elbára támaszkodó fél körívet leíró falai) Hamburgot megvédték a harmincéves háború pusztulásától is.

1806-ban megszűnt a régi német birodalom és Hamburg „Szabad Hanza Város"-ként önálló lett, de nem sokáig. Napóleon el­foglalta és néhány esztendőre birodalmához csatolta. A XIX. szá­zad közepén, 1842-ben a város negyede porrá égett. Egyébként nem ez volt az egyetlen nagy tűzvész története folyamán a tüzek, a második világháború bombázásai és a gyakori szanálá­sok következtében a városnak kevés történelmi emléke maradt.

Hamburg térképe az 1800-as években

Hamburgban már az 1800-as években szabadkikötőt létesítettek a külföldi eredetű árut itt vámmentesen lehetett kirakni és tá­rolni. Ennek a mai napig számottevő tranzitforgalom szempontjából is nagy volt a jelentősége. A XIX. század második felé­ben azonban a császári Németország Hamburgot az egységes német vámrendszerhez csatolta és ezzel különállása gyakorlatilag meg­szűnt. Hamburg, elsősorban a kikötői munkás és tengerész szakszer­vezetek révén a korai német szociáldemokrata felleg­vára volt.

Hamburg a második világháború előtt is kinőtte már régi ha­tárait, elnyelte a környező településeket (Altonát, Harburgot, Wandsbeket) s kialakult Nagy-Hamburg. A háború után, amikor 1949-ben megalakult az NSZK, Hamburg tartományi rangot és ennek megfelelő jogokat kapott.

Hamburg a világ kapuja

Hamburg Németország második legnagyobb városa, 1.800.000 lakosú szabad városállam. Erre a státuszára lakói ma is nagyon büszkék, a város jelmondata is ezt fejezi ki:

 Die Freiheit, die erwarben die Alten, möge die Nachwelt würdig erhalten 

azaz

A szabadságot, melyet a régiek kiharcoltak,méltón kell óvnia az utókornak.

Hamburg Európa és egyben az egész világ legnagyobb kikötőjei közé tartozik, bár a nyílt tengertől több mint száz kilométerre fekszik az Elba nagy tölcsértorkolatának kezdetén. Hamburg éghajlata óceáni, kicsi a hőingadozás sok a csapadék. A nyarak hűvösek a telek enyhék, nyáron és ősszel gyakran van köd.

Hamburg Németország legjelentősebb ipari és kereskedelmi központja, a világ jelentős a repülőgépipari központja, itt vannak az Airbus összeszerelő üzemek. Az emberiség a hamburgi emigránsoknak köszönheti a hamburgert, ők honosították meg az újvilágban a zsemlébe rakott vagdalthúsos fasirtot.

A vicc szerint, még jó hogy nem Neckarbischofsheim-ben találták föl a hamburgert mert bajba lennénk a kiejtéssel McDonaldsban.  :)